Magyar Permakultúra Szövetség

Egy közelgő gazdasági-társadalmi összeomlás jelei sűrűsödnek felettünk. Ennek okairól, időléptékéről, nagyságrendjéről és a következményeiről eltérőek a vélemények, a vészharangok azonban teljesen egyértelműen konganak már, várva, hogy a társadalom szereplői valami hatásos lépést tegyenek a fenyegető kilátások elkerülése érdekében.

A növekedés illúzió, a gazdasági tevékenység korlátait Földünk véges rendszerének korlátai szabják meg, és nagyon közel járunk már a korlátok feszegetéséhez. Ez volt a Római Klub, a híres tudósokból álló nemzetközi kutatócsoport üzenete - negyven évvel ezelőtt, 1968-ban.

Az ún. ökológia lábnyom elmélete a határvonalakat már számszerűsítette is: eszerint a jelen pillanatban Földünk kapacitásait kb. 30%-kal túlhasználjuk, amelynek - mint a takarón túli nyújtózkodásnak általában - közelgő globális egyensúlyvesztés lehet a következménye.

Egy ilyen egyensúlyvesztést feszeget a globális felmelegedés elmélete. A Gaia elméletet világra hozó Lovelock angol tudós szerint egy ilyen folyamat már elindult, sőt, ez a folyamat sokkal erősebb az ismert becsléseknél. Szerinte a felmelegedés az évszázad végéig teljesedik ki, amelyet viszont talán pár száz millió ember élhet túl, ők is csak valahol a sarkkör közelében.

Hasonlóan borúlátó az ún. "olajcsúcs" (peak oil) elmélet is. Eszerint: egyes olajtársaságok által az olajforrások kapacitásáról közölt becslések alapján a világ a kitermelhető olajmennyiség felét már elérte, vagy esetleg a közeli években eléri. Ez azt is jelenti, hogy az olajkitermelés a közelgő években várhatóan csökkenni fog. Ha nem csökkenne, akkor egy kicsit későbbi időpontban a források egyidejű, hirtelen kimerülése még jobban megrendíti a világot, mintha most, fokozatosan próbáljuk magunkat az olajelvonáshoz hozzászoktatni.

Talán a legmegalapozottabbak azok a meggondolások, melyek szerint az emberiség a Bioszférának csupán alrendszere, és ezért függ tőle. Ha tehát a Bioszférát, vagyis az önellátó ökológiai kapcsolatok teljes rendszerét megszüntetjük, kiirtjuk - ma a teljes földfelszín talán pár százalékán uralkodik csupán háborítatlanul a Természet -, akkor az a túlszaporodott emberiséget teljesen biztosan nem fogja tudni eltartani.

Az említett zavarok ugyan a Föld egyes biológiai vagy földtani folyamataira vonatkoznak, de mindezeknek komoly társadalmi következményeik is vannak. A jog már régóta nem az igazságról szól, a javak elosztása a kontinentális vagy a tengeri jog alapján, de súlyos aránytalanságokat mutat. Nemcsak a Föld-féltekék között, de egyetlen országon belül is. Mintha egyes csoportok saját mérhetetlen gazdagságukat jogi, gazdasági szabad rablás, de néha politikai és katonai manőverek segítségével akarnák nemcsak fenntartani, de növelni is, mindazok kárára, akik kicsik, gyengék, védtelenek, időben vagy térben távoliak.

A társadalmi feszültségek egyre csak nőnek, amit - tüneti kezeléssel - diktatúrába hajló eszközökkel lehet a legkönnyebben kézben tartani. Érezzük: komoly változások előtt állunk, de nem tudjuk pontosan kifürkészni a jövőt. Egyeseknek azonban van véleményük. A fenti okok bármelyike is végítélet-szerű képeket válthat valóra, amelyek közül talán az olajtermelés komolyabb csökkenése a legközelebbi és a legkönnyebben elképzelhető. Egy érzékelhető csökkenés ugyanis teljesen bizonyosan komoly ellátási zavarokat eredményez, ami könnyen lángra lobbanthatja a társadalmi feszültségek ma még csak szunnyadó parazsát. Hetesi Zsolt asztrofizikus és katolikus teológiai hallgató borúlátó véleménye szerint az 1960 után születetteknek igen komoly esélyük van arra, hogy ne természetes halállal haljanak meg, hanem erőszak, járványok vagy éhínség végezzen velük.

Mi tehát a kiút, van-e még lehetőségünk a végítélet látomásainak elhárítására, kiküszöbölésére, kikerülésére?

Jelenlegi életünk teljesen biztosan nem tartható fenn hosszú távon. Általános szabályként az egész emberiségnek egy jóval szerényebb, takarékosabb életmóddal kell beérnie, és sok kérdésben az idő kerekét visszaforgatva, pár emberöltővel ezelőtti élet- és műszaki színvonalhoz történő visszatérést kell elfogadnia. A jelenlegi helyzet legfontosabb okozója a féktelen gazdasági élet, és annak csúcsjelensége, a féktelen globalizáció, ezért a gondok megszüntetéséhez ezt kell lényegesen lelassítani. Ha a vezető gazdasági és politikai körök - nyilvánvalóan a saját helyzetük védelmében - ezt nem ismerik fel, akkor öntevékenyen, alulról jövő módon, a tömegek szabad választásán keresztül.

A vázolt kilátások esetén mindenesetre csakis egy a globalizációval szembe haladó lokalizációs folyamat segíthet. Vagyis az önellátás növelése családi, kisközösségi, kistérségi szinten. Ez a jelenlegi városi vízfejek fenntarthatatlan elemeinek teljes kiiktatását, és a már ma is érzékelhető vidékre költözési tendencia felerősítését is jelenti.

A túlélés egyedül közösségi megoldásokkal képzelhető el. A gazdaságvezérelt társadalom elve megbukott - olyan kisközösségi együttélési és munkálkodási módszerek kifejlesztése és ismételt felfedezése szükséges, amely legalább az alapvető szükségleteket tekintve a társadalom fennmaradását lehetővé teszik a világméretű ellátórendszerek összeomlása után is.

Hetesi Zsolt tanulmányában rámutat arra is: a fenti teendők megszervezésére egy széles hálózattal rendelkező, de nem nyereségorientált módon működő szervezet lehet képes. Nem biztos, hogy ez csakis a katolikus egyház lehet, de bizonyára alapvető szerepe lesz benne. Nem biztos, hogy ez az ökológia gazdálkodást terjesztők, a permakultúrfelelősök, az öko- vagy élőfalvakban lakók mozgalma lesz - bár célkitűzéseik teljesen közösek. Egy azonban biztos: ideje rózsaszínű álmainkból mindannyiunknak felriadnunk, és legalább nekünk, a kérdésekben felelősséget érző polgároknak egymás kezét megkeresnünk, és a továbblépés, a kilábalás stratégiáján elgondolkodnunk. Még mielőtt túl késő lesz.

Kezdőlap - Írások - Események - Galéria - Levelező lista - Elérhetőségek